1. fejezet - A buli

„All the crazy shit I did tonight

Those would be the best memories

I just wanna let it go for the night

That would be the best therapy for me”

Ugráltunk, sikongattunk, nevettünk és énekeltünk a legjobb barátnőimmel, miközben a ruhák között válogattunk.

- Végre újra együtt a banda! – kiabálta énekelve Lexi, utalva arra, hogy három év után hazatértem. Gimi elsőben kaptunk lehetőséget arra, hogy kint tanuljunk Németországban, cserediák program keretein belül. Mind a négyen megpályáztuk, de csak engem választottak ki, így fájó szívvel itt kellett hagynom a barátnőimet. Ezt a három évet a Böhmer családnál töltöttem és a helyi gimnáziumban tanultam, viszont az utolsó évben már itthon, Magyarországon fogok tanulni, majd év végén érettségizni.

- Azt hiszem, én ezt választom! – mutatott fel egy rikító rózsaszín rövidruhát Csenge. Lexi egy feketét választott, Bogi egy kéket, én pedig egy halvány rózsaszínt. Még gyorsan belőttük a hajunkat, megigazítottuk a sminkünket, és fél óra múlva már jókedvűen baktattunk a 4bro felé, ahol a hazatérésemet készültünk megünnepelni.  Rengetegen buliztak, tele volt a bisztró, a zene dübörgött, amitől akaratlanul is mozogni kezdett a lábunk.

- Négy Sex on the Beach koktélt kérünk! – léptünk oda a pulthoz és leültünk egy-egy bárszékre. Koccintottunk a koktéljainkkal, majd „felmértük a terepet”, azaz pasikat kerestünk.

- Nem is rossz ma a választék – mosolygott Bogi és tovább vizslatta a táncoló tömeget. Szőke haját hátradobta, rámutatott a kiválasztottjára, majd megosztotta velünk tervét. – Egy órakor találkozunk ugyanitt, addig mindenki mehet amerre lát. Egykor viszont lelépünk, mivel holnap fél kettőkor indul haza a vonatunk, addig ki kell józanodnunk!

- Oké! – mondtuk kórusba és szépen lassan lelépett mellőlem mindenki. Nekem nem volt sok kedvem táncolni, meg idegen pasikat felszedni, igazából sosem voltam ilyen. A sokadik whiskey-kóla után már megjött a hangulatom a táncoláshoz, így felugrottam a székből, de abban a pillanatban estem is volna el. Szerencsémre egy srác éppen felém tartott, így elkapta a kezemet.

- Hé, óvatosan kislány! – mondta mosolyogva, hangjából lehetett hallani, hogy már ő sem józan, a kezében lévő sörösüveg pedig igazolta is sejtésemet. A kezemet nem engedte el, szemével az egész testemet végigmérte.

- Nem vagyok kislány, a szemeidet pedig most vedd le rólam!

- Jól van, bocs! – kért bocsánatot, majd felsegített egy bárszékre (nem mintha rászorultam volna a segítségére) és ő is leült. – Mit ittál?

- Whiskey-kólát! – válaszoltam, bár ne értettem, miért olyan fontos ez, azonban mikor mellénk lépett a pultos már világossá vált.

- Egy korsó sört és egy whiskey-kólát! – Miután lerakta elénk az italokat a pultos srác, nem szóltunk egymáshoz, csak ittunk. Míg ő a sörével volt elfoglalva végre alkalmam volt rá, hogy megnézzem, kivel is van dolgom. Egy elég magas, huszonöt év körüli srác volt, barna hajjal, amit sapka takart, és ha jól láttam barna szemekkel. Tízes listán nyolcasnak gondoltam. Barátnőimmel mindig pontoztuk a pasikat, egyetlen szabály volt csak: egy srác csak akkor lehet tízes, ha jársz vele, addig a legmagasabb pontszám a kilenc. – Gyere, táncoljunk!

Felálltam én is, és kézen fogva elvegyültünk a táncolók közt. Útközben találkoztunk Bogival is, aki tágra nyílt szemekkel bámult a táncpartneremre.

Eleinte távolságtartóan táncolt, tőlem elhúzódva, majd a második számnál már átkarolt. Egyre közelebb húzott magához és végig vigyorgott. Mikor a DJ egy kicsit lassabb számot nyomott még jobban átölelt, már szinte mozdulni is alig bírtam. A szám végén megpörgetett, amin

elnevettem magam, majd mikor visszapördültem hozzá, megcsókolt. Nem volt hosszú csók,

közben végig a hátamat simogatta. Mikor elváltunk egymástól a fülemhez hajolt és valószínűleg  kiabált, de én csak suttogásnak hallottam a szavakat:

- Feljössz hozzám? – kérdezte cinkos mosollyal. Bólintottam, így összekulcsolt kezekkel kimentünk. A kinti levegő hűvösnek tűnt a benti forróság után, ez kicsit kitisztította a fejem, de még mindig forgott velem a világ. Hívott egy taxit, amíg azt vártuk a nyakamat csókolgatta és apró puszikat nyomott az arcomra. Végül beszálltunk a taxiba, átkarolt, én pedig szorosan hozzábújtam…

Ismeretlen helyen ébredtem fel. Nem otthon voltam, nem Németországban, de még csak nem is Csenge keresztszüleinek a pesti albérletében. Hirtelen felültem, és körülnéztem. Egy nem túl nagy sárga falú szobában voltam, az ággyal szemben egy számítógép, körülötte rengeteg lap és cetli, valamint kicsi plüss medvék. A szoba másik felében egy szekrény volt, valamint egy polc tele sapkákkal. Volt ott sárga, kék, rózsaszín, fekete, hálós, fullcap, tényleg mindenféle. Fel akartam állni, hogy körülnézhessek, de elborzadva vettem észre, hogy egy szál bugyiban és melltartóban vagyok. Te jó ég, mi történt éjszaka? Épp ezen töprengtem, mikor belépett az ajtón egy magas, sapkás srác, aki talán tud válaszolni a kérdéseimre.

- Szia! Ezek szerint felébredtél. Tessék! – köszönt mosolyogva, majd a kezembe nyomott egy bögre kávét. Ismerős volt a mosolya, képek villantak be a buliról, így rájöttem, hogy vele töltöttem az éjszakát, és valószínűleg az ő lakásán vagyok.

- Köszi! – mosolyogtam én is, és óvatosan ittam, hogy ne csússzon le rólam a takaró. Leült az ággyal szemben lévő gurulós forgószékre és onnan figyelte az ügyetlenkedésemet. – Mi történt éjszaka?

- Hát a 4bro-ban találkoztunk, aztán elég jól megismerkedtünk és úgy volt, hogy itt folytatjuk, de te bealudtál a taxiban, úgyhogy felhoztalak. Ennyire emlékszem – mondta még mindig mosolyogva. Neki nem fárad el a szája a sok mosolygástól?

- Oké. Ugye semmi nem történt köztünk? – kérdeztem aggódva.

- A semmi azért túlzás. Valami történt köztünk, de nem feküdtünk le egymással, nyugi!

Nagyot sóhajtottam. Hála Isten, annyira nem veszítettem el a fejem.

- De akkor hogy került le rólam a ruhám?

- Ja, hát… öhm… mikor hoztalak fel, elakadt a korlátban és… konkrétan kettészakadt.

A telefonomat kerestem, hogy megnézzem, mennyi az idő, hisz a vonatot nem kéne lekésnem, és jó lenne, ha a lányok tudnának még valami ruhát hozni. Átnéztem az ágy környékét, és a szobát, de sehol nem láttam.

- Tessék! – dobott oda nekem egy pólót. Felvettem és végre kiszállhattam az ágyból. Sehol nem találtam a telefont, egyre jobban kezdtem pánikba esni, majd mikor megláttam az órát a falon végképp kétségbe estem: 13.43. Vagyis elment már a vonatom. – Hé, jól vagy? Nagyon sápadt vagy, ülj le!

- Nem tudod, hol a telefonom?

- Nem, de mondd a számod, megcsörgetlek! – Lediktáltam neki a számomat, de hiába, mivel ki voltam kapcsolva. Mikor a fürdőbe indultam, hogy nagyjából összeszedjem magam, az ajtó előtt a földön megpillantottam a kistáskámat, benne a telefonommal. Rögtön próbáltam bekapcsolni, de a kis fehér Samsung Galaxy Mini nem reagált semmire.

- Remek, le vagyok merülve. Ó, hogy… - kezdtem el szitkozódni, mire a srác mögém lépett és hátulról átölelt.

- Nyugi van! – búgta a fülembe.

- Nem tudok megnyugodni! Lekéstem a vonatot, fogalmam sincs, mikor és hogy megyek haza, a ruhám elszakadt és a telefonom is lemerült!

- Tessék, telefonálhatsz erről! – adta kezembe az iPhone-ját. – Ruha… keresünk valamit, vagy nem messze innen van egy bolt, akár oda is lemehetünk. És kikísérlek az állomáshoz, pár utcányira van innen! – mondta kedvesen. Belenéztem a mogyoróbarna szempárba és rögtön megnyugodtam. Szokás szerint mosolygott, amitől a szemei kicsit összeszűkültek. Nagyon magas volt, így fel kellett emelnem a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Még pár percig csak egymást néztük, aztán eszembe jutott, hogy fontosabb dolgom is van ennél.

„Nálam jól telnek a napok, állítólag állat vagyok”

(Sziasztok! Remélem tetszett az első fejezet, és ezen a blogon is úgy kapom a kommenteket, ahogy az előzőn. Továbbra is fent áll a "szabály", hogy amíg nincs legalább 3 komment, addig nincs új rész! :) Szép estét! Réka <3)